ÍRÁSAIM

 

 

 

Hozzá tudsz jutni az erőforrásaidhoz?

avagy a Ki vagy te/ Ki nem te vagy kihívás egyik tapasztalata

A 16. nap témája a biztonság, erőforrások. Jobbkor nem is jöhetett volna, h összeállt bennem az eddigiek kapcsán vmi, mert ehhez a témához nagyon passzol. És a mai feladat nem is lesz más, mint h olvasd el ezt az írást és engedd át magadon. Szeretettel adom hozzá megerősítésnek a SZELLEM mai napra szóló üzenetét: „Hagyom elmenni és elengedem a múltat. Spirituális lényként erővel haladok tovább!” Ha dolgod van a témával, úgyis foglalkozol vele, ha készen állsz rá. Ha nincs dolgod vele, akkor csak elolvastad és tudsz arról, h ilyen is van, észreveszed másoknál. Ez is hasznos. Őszintén szólva viszont azon csodálkoznék, h nincs vele dolgod, mert egy csoportban, ahol a tagok azonos tevékenységet végeznek, a csoportenergiába is bedobják az egyéni energiájukat, és ez nagyon jó, együtt egymás támogatásával oldani vmit nagyon hatékony tud lenni, pont ez a csoportos önismereti kurzusok előnye, lényege.

Utaltam már korábban arra, h ez a 17 napos sűrű, minden nap egy nagy témát érintő kihívás nem azt célozta meg, h mindegyik életterületet csili-vilire kivikszoljuk. Lehetetlen vállalkozás lenne. Nem is volt elvárásom, h minek kellene megtörténnie. Azt éreztem, jó, mondom inkább úgy, h az intuícióm a szakmai tudásommal karöltve azt súgta, h mindenki meg fogja találni azt, amire tudja használni, és mindenkinek adja azt, amire éppen szüksége van, (nekem is :)) és tovább tudja lendíteni az útján. És akik mostanában kezdik az önismereti úton a tudatosan járást, ők meglátják, melyik témával kellene kezdeni az ásást, elmélyülést. A többi téma egyelőre parkolóra van állítva. Akik már haladnak az útjukon tudatosan évek óta, és megörültek, h van egy lehetőség, egy vezetés, mert megtorpantak, talán meg is rekedtek, van vmi, amit meg kéne oldani, de nem látnak rá, h mi az. A saját szekrényünkben ülve nem tudjuk odébbtolni a szekrényt. Ahhoz abból ki kell jönnünk. Nagyon tetszik ez a hasonlat, nem az én ötletem, dr. Németh Renátától, az svt-tanáromtól hallom sokat.

A tudatosan úton járóknál már észrevettem egy témát, csak kicsit még vártam, h biztosan lássam, h ez az a téma, A NAGYBETŰS TÉMA. Kinek milyen területen csúcsosodott ki. Lehet, h a hatalom, lehet, h a szexualitás, lehet, h a munka, lehet, h a család. Akármelyikben is vette észre, kiderült, h az összes többit is érinti. Mert ez a dinamika mindenhol ott van az életében. Legtöbbüknek már majdnem meg is oldódott, jól megdolgozott, az biztos, még egy utolsó kis láncszem hiányzik. Erről írok most. A téma pedig a háromszög.  

Készítettem egy rövid videós anyagot erről a témáról.

https://youtu.be/sY3349QybE0

Az állításokban is gyakran előkerül. Lehetne könyvajánló is, mert az Amikor a test jelez című könyvet vettem nagyrészt alapul. A könyv alcíme: Miért lettem beteg és miért pont most? Ez a kérdés merül fel sokunkban elsőnek, amikor megbetegedünk. A családi rendelmélet elméleti hátterét felhasználva beszélek a témáról arra irányítva a figyelmet, hogy a családállítással mi mindent kioldható egy családi rendszerből.

Rájöttünk már arra, hogy a betegséget nem csak orvosi szempontból érdemes megvizsgálni és meggyógyítani bennünk. A betegség meggyógyítása egyúttal a Lélek megtisztítása a rossztól, az önbecsülésünk visszanyerése történik meg általa. Vagyis úgyis fogalmazhatnék, hogy a betegséget éppen így lehet megelőzni: nem vesztíjük el az önbecsülésünket, a Lelkünket nem terheljük negatív energiákkal. Most itt szándékosan nem a rossz szót írtam már le. Mert ha már megtörtént a megbetegedés, testi szinten menifesztálódott a lelki teher, akkor az már nem a rossz kategória, hanem éppen a jó, mert észrevehetjük általa, hol billentünk ki.

Fogadjátok szeretettel ezt az anyagot: Mercz Andi

 

 
Éppen erről a könyvről készültem írni, mikor megtudtam, hogy a szerzője vasárnap online bejelentkezést tervez a témáról. Itt a felvétel elérhetősége: https://youtu.be/YWL4ryJ-cvM.. A könyvben arról ír, mikor és hogyan tudunk változást előkészíteni és végigvinni az életünkben. Hittel és inspirációval. Hinni abban, hogy akkor is lépjünk, amikor még nem biztonságos és kiszámítható, mert ha arra várunk, hogy az legyen, akkor sose fogunk lépni, és beleragadunk abba, ami már régen lejárt és rombol bennünket. Akkor is merjünk lépni, amikor még nem látszik a következő lépésünk hatása és eredménye, amikor még azt se tudjuk, hogy mi felé haladunk, csak belülről érezzük a vonzást. A hit mellett az intuíció pont ahhoz szükséges, hogy ezt a belső hajtóerőt, a szándékunkat a változásra kísérje. Bátorság, kockázat vállalása szükséges. Ez azért még sok embernek ijesztő.
A könyv nem könnyű olvasmány. Ez sem az a könyv, amit egyszer elolvasunk életünkben, és akkor készen van. Egy egész fejezet szól az ébredés folyamatáról, annak fájdalmasságáról, a szinte elkerülhetetlen visszaalvásról, mások felébresztéséről. Az úton előforduló akadályokat is végigveszi: lefagyás, szenvedés, önpusztítás, bezáródás, felszínesség, érzelmi zavarok, rohanás, és még sorolhatnám. Szól egy fejezet a férfiak és nők különbségéről. Főként a szülőktől elszenvedett traumákat és az azokból kijövést taglalja. Egy másik fejezet a felnőttkori játszmákat veszi sorra. Egy fejezet szól az élsportolókról, mit tanulhatunk tőlük a mindennapokra.
A könyv alcíme: Az ugrás szabadsága. Találó cím.  Sárvári Györgyöt érdemes olvasni is, hallgatni is. Annak, aki bírja a mélységet és jelen tud lenni teljesen. Felszínesen nem érdemes.
Szeretettel: Mercz Andi
 

Irodalmi szöveggel dolgozunk egy problémán.  

Tamási Áron: Hűséges Mártonka c. novelláját vettük elő egy kliensemmel. Mese ez tipikus meseszereplőkkel, helyzetekkel, helyszínekkel, hőssel, happy enddel. Az összes szereplővel tudunk azonosulni egy-egy aspektusunkkal. És generációs mintákat ismerünk fel a gondolkodásban és a cselekedetekben. Kaptuk a szüleinktől, ők a nagyszüleiktől, és ami a legmegdöbbentőbb, még mindig adjuk tovább. Az, hogy a szüleink, nagyszüleink ez alapján éltek, nem meglepő az akkori történelmi, gazdasági viszonyokból, a Sorsról gondolkodásból. Hogy nekünk is ezt tanították, az sem, hiszen ők így éltek, nem ismerték fel, hogy hibás. De hogy még mi sem. És nem változtatunk és adunk másik mintát a fiatalabb generációk kezébe. Felelősséget kell most már vállalnunk.

Mi is van ebben a novellában hát akkor, amiről beszélek. A várost sanyargatja egy sárkány, naponta 3 katonát eszik meg. Hűséges Mártonka akkor tudja ezt meg, mikor az óriások nagyon el vannak keseredve, mert elfogytak a katonák, és akkor most a sárkánynak a lakosok lesznek az eledelei. De még most sem mondják az óriások, hogy tenni kellene valamit.

 


Csak elolvastam ezt a könyvet is, ami a Drága szerelmem párja. Szerintem érdemes elolvasni mindenkinek mind a kettőt, akár férfi, akár nő. A 2 könyv tartalma így válik egésszé. Könyvből a gyakorlatot nem lehet megtanulni, ez igaz, az elméletet viszont valahonnét csak jó megismerni. És mindkét könyvben kapunk gyakorlati tanácsokat, feladatokat is. Mivel gyakorlat teszi a mestert, minél többet gyakoroljuk, annál jobban fog menni.

Akkor jöjjenek Deida gondolatai.

 

avagy átlépés a játszma nélküliségbe, a win-win helyzetek világába az intuíció útján haladva

Túlélés kontra megélés

Sokan mondják, hogy kemény év volt, nehéz év, embert próbáló. És sokan mondják, hogy nem volt ez olyan nehéz, voltak sokkal nehezebb éveik is, a személyes életükben. Én úgy tapasztalom, hogy pont azok tudták megélni a tavalyi évet elfogadással, beleállással, akik túl vannak a saját személyes embert próbáló éveiken. Amiket megharcoltak, amik után rájöttek, hogy akarattal, erővel, szembemenéssel nem lehet. Akikben megszületett az alázat, az elfogadás, akik nem a bokszkesztyűt vették fel a Sorssal (ki hogyan hívja), hanem belátták, hogy ugyan a saját életüket ők alakítják (és alakíthatják is, akkor pedig alakítsák is), de mégis van a Sorsnak is némi beleszólása. Akik el tudják fogadni alázattal, hogy létezik egy mindannyiunknál nagyobb erő, aminek mi a részei vagyunk. Ami sose akar nekünk rosszat. És ha tudjuk venni a jeleit, akkor a könnyű úton vezet bennünket. Ha azt éljük meg, hogy elszakadtunk tőle, ő hagyott el bennünket (ami sosem igaz), akkor mi magunk szakítjuk meg az adóvevőn keresztül a kapcsolatot vele, és magunknak teremtjük a megpróbáltatásokat, veszteségeket, szenvedést, kínokat. Mindennek kulcsa az intuíció.

Címkék:

 

Előjött a praxisomban egy jelenség mostanában többször is. Traumát okoz az gyerekként és kihat a felnőtt korra is, ha valaki nem várt gyerek. És nem is gondolnánk, hogy az is okozhat traumát, ha valakit nagyon várnak, sokan, az egész nagy család, a kiterjedt rokonság. És nem azért mert már régóta szeretne gyereket a pár és nem jön, és szurkol nekik az egész família, és akkor egyszer végre jön a baba. Egészen fiatal, huszonéves gyerekre őszintén szívből vágyó párnál is lehet ilyen. Ők szeretettel várják a babát, nagy várakozással, alig várják, hogy szülők lehessenek. A baba is szívesen jön, harmóniában történik a fogantatása, harmóniában telik a 9 hónapja is az anyaméhben. A születés traumamentes, nyugodtan mondjuk, hogy idilli. Nincs hosszú vajúdás, a baba és az anya összehangolódnak, minden zökkenőmentesen történik, gyönyörűséges a születés a babának, a szülés az anyának. Irigylésre méltó. A megküzdési stratégiánk a születési folyamatunkból következik. Tehát akkor ennek a babának minden simán fog megtörténni az életében, amire vágyik, még csak erőfeszítést se kell tennie érte, áramlásban van folyamatosan. Ez alapján lehetne is így.

Csakhogy a világra jövés után történik olyan vele, ami miatt pont hogy nem így lesz.

Címkék:

 
 
David Deida: Drága Szerelmem – alcíme: Útmutató nőknek – férfiakról, szexről, és a szerelem mélységeiről
Ezt a könyvet most vásároltam meg. Hallgattam Gánti Bencét, az integrál pszichológia hazai meghonosítóját, és ő ajánlotta a szerző műveit. Van egy párja is ennek a könyvnek, a férfiaknak szóló rész: A különleges férfi útja. Én a nőknek szóló részt olvastam, bár szívesen elolvasnám ezt is, már csak a stílusa miatt is. Mert élvezetes. Most is csak azt tudom ismételni, amit a múlt heti könyvvel kapcsolatban, hogy szókimondó, őszinte, tabut ledöntő, és csodálatosan ír a szexről, olyan formán, amit nagyon jó lenne megtanulnunk. Persze beszélni róla így is csak akkor lehet, ha így is éljük meg. Vagy fordítva is ugyanoda vezet az út? Valószínű. Mindegy is, kinek melyik irány a megfelelő. És ami még nagyon fontos, hogy nem csak tényfeltáró, nem csak azt mondja el, hogy mit és miért nem csinálunk jól, hanem gyakorlati tanácsokat is ad, hogyan tudunk ezen változtatni.
És válaszolok is arra a kérdésre, hogy miért olvasok mostanában kevés szépirodalmat. Mert akármennyire gyönyörű a stílus, és hitelesek a történetek, mert igazak, nekem hiányzik belőlük az, ami nem is kell, hogy bennük legyen, az új minta kialakításának megtanítása.

 

Írtam arról a Drága Szerelmem című könyv kapcsán, hogy a nő felszáll a férfi által vezetett vonatra, és átadja a férfinak az irányítást. Ez kiverte néhány nőismerőmnél a biztosítékot keményen. Persze, férfi írta a könyvet, mi mást mondott volna, haza beszélt. Hú, milyen jó is lenne, ha olyan férfiak lennének, akikre rá lehet bízni az irányítást, hú, de hát ugyan már, hol vannak ezek a férfiak. Hát nem teremnek a bokorban, az biztos. Pont ugyanúgy tanulniuk kell ezt, mint ahogy a nőknek is azt, hogy át tudják, merjék adni az irányítást. Hadd javítsam ki ezt a szót vezetésre. És nem is az életük minden területén kell átadni a társunknak, csak a párkapcsolatban. Azért az megvan, ugye, hogy a demokráciában is kell vezetőnek lenni. Nem hierarchia, hanem egyenrangúság, de a dolga mindenkinek megvan, és azt tennie is kell, nem lehet szabadjára engedni ezt, hogy ó, hát majd úgyis valaki megteszi, amikor szükséges. Ki? Miért éppen ő? Ha ennyire egymásra lennénk hangolódva és állandóan, tartósan, ebből sose billennénk ki, akkor igen. Van ilyen élményünk, de nem a földi létből.

Címkék:

 

 

Peter Orban: A hős utazása című könyvét olvastam a héten. Az alcíme: A Lélek útja önmaga megtalálásához

Ezt a könyvet most újraolvastam. Amikor a Talentumoknál tanultam néhány évvel ezelőtt, akkor már foglalkoztam ezzel a témával, részt vettem náluk egy ilyen című tematikus hétvégén is. A könyvet akkor is elolvastam. Ez a személyes érintettségem a múltból.

Most a klienseim önismereti útjának segítéséhez vettem le a polcról. És az egyik tanulsága éppen ebből fakadt. Mindjárt el is mondom. De előtte még azt mindenképpen szeretném közölni, hogy miért volt nagy hatással rám ez a könyv éppen most, úgy, ahogy emlékeim szerint pár évvel ezelőtt nem. Mert a szerző kíméletlenül szókimondó, őszinte, kendőzetlenül arcunkba tolja, nem finomkodik. Mégsem túlzó, pont megfelelő mértékű, se több, se kevesebb, mint amennyinek lennie kell. Nekem is, ahogy oly sokunknak, ennek az elfogadását és gyakorlatát a saját életünkben meg kell tanulnunk.

 

 

Olvasni jó, mindig is szerettem, és időről időre azzal szembesülök, hogy ha nem programozom be napi „teendőnek”, akkor elmarad. Mondják, hogy amit szeretünk, arra időnk is van. Meg biztos nem is fontos akkor, ha nincs rá időd. Most nem mennék bele abba, hogy ezek a mondatok milyen téves hiedelmeket okozhatnak, ha megengedjük. Mostanában is vásároltam elég sok könyvet, helyet kellett nekik találni a könyvespolcon. Nem annyira egyszerű. Pedig időnként ajándékozok is el a meglévőkből. Amikről úgy érzem, jó, hogy elolvastam egyszer, és nem érzek késztetést arra, hogy megtartsam. Szívesen adom, valakinek hátha pont arra van szüksége. Ahogy most rendeztem a polcot, azzal szembesültem, hogy te jó ég, mennyi könyvet nem olvastam, és mennyit szívesen újraolvasnék ezek közül. És jött is utána a gondolat: Miért ne tehetném meg. Semmi sem akadályoz ebben. Tudatosan cselekedve menni is fog. Elhatároztam, hogy hetente elolvasok egy könyvet. Minimum egyet. Hogy melyiket, azt nem határoztam meg. Azt úgyis érezni fogom, melyik fog a legtöbbet adni azon a héten. Eszembe is jutott, hogy volt már így az életemben. Magyar szakos egyetemistaként minden év elején a kezünkbe nyomták a nem kis terjedelmű olvasmánylistát. Ahhoz, hogy ne kilóra olvassak, hanem élvezzem is, és ne csak jól vizsgázzak belőle, azt a stratégiát kellett alkalmaznom, hogy hagytam magam vezetni az intuícióm által, melyik könyv következzen. Szerettem is úgy olvasni (úgy is). Mostanában több szakirodalmat olvasok, mint szépirodalmat. És ha már olvasok, arra is érzek késztetést, hogy megosszam az élményeimet. Persze így az én szűrőmön keresztül kaptok képet az általam olvasott könyvekről. Talán tudjátok hasznosítani. És egyúttal kaptok ti is inspirációt arra, hogy azt a könyvet elolvassátok. Hamarosan jövök az elsővel.

Szeretettel: Mercz Andi

 

Annyi módszer létezik, ami arra jó, hogy rendbe tegyük vele az életünket. Ezt ígéri. Mert ezt tudja. De csak akkor, ha te is beleállsz. Ha részt veszel benne és végigcsinálod a folyamatot. Ha rálépsz az útra és végig is haladsz rajta, míg el nem érsz a célig. A kitűzött célodig. Ha az a kitűzött célod, hogy megtaláld a bűnöst, aki miatt tönkrevan az életed, akkor meg fogod találni. Megvan a bűnbak, haragudhatsz rá, mutogathatsz rá egész hátralévő életedben, magad elé tarthatod pajzsnak. És jól is fogod magad érezni, hiszen elérted a célod. Az apám az, az anyám az, akinek ilyennek vagy olyannak kellett volna lennie, meg kellett volna neki adnia ezt vagy azt. De nem volt olyan, nem adta meg. Na hát pont ezért vagyok én is ilyen. Igen, ez így van, ebben látod, neked tökéletesen igazad van. Csak ennek a belátásához nincs szükség egyik segítő módszerre sem. És nem is erre valók. Ha csak erre akarod használni, akkor pont a módszerek nagyszerűségét hazudtolod meg.

Címkék:

 

Sokan álltunk egy nagy aulában egy magas boltíves ajtó előtt. Nagyon sokan voltunk. Mégis nyugodtak voltunk, fegyelmezettek, nem tört ki rajtunk pánik, félelmet sem éreztünk. Elkezdtünk kettes sorokba rendeződni, hogy majd az ajtó kinyílásakor megkönnyítsük a gördülékeny, folyamatos belépést. Ezért érkeztünk ide. Tudtuk, hogy az ajtó nemsokára ki fog nyílni.

Címkék:

 

Látom, amikor bánt valami vagy nagyon fáradt vagy. Nem kérdezek semmit. Odalépek hozzád, átöllelek és hozzádbújok. Most én tartalak meg téged. A szerelmemmel. Szeretem, hogy ilyen vagy. Hogy mersz és tudsz gyenge lenni. Szeretem, amikor ilyenkor engeded, hogy odalépjek hozzád. És azt is szeretem, amikor te magadtól jössz oda, és csak a pillantásoddal kéred, nem mondod ki szavakkal, hogy öleljelek át. Szeretem, hogy elfogadod az erőmet. Ilyenkor te az enyémet. Máskor meg te adsz nekem erőt. Mert te is meglátod, amikor nekem esik jól gyengének lenni. És hagyod, hogy hozzád bújjak vagy te ölelsz át magadtól úgy, hogy nem kérdezel semmit, csak ott vagy és támaszkodhatok rád. Gyorsan fel tudunk töltődni egymással. Van, hogy egyszerre gyengülünk el, és mindkettőnknek szüksége van a másik támogatására. Olyankor se esünk kétségbe, nem szippant be bennünket az örvény. Valamelyőnk mindig képes nagyobb részt vállalni a megtartásból, és akkor a másik is gyorsan fel tud töltődni, de az sem baj, ha nem, akkor is ott vagyunk egymásnak. Együtt megoldjuk. Együtt mindent megoldunk. Eze nem csak megmosolyogni való szép szavak. Ez igaz, ez valódi. Hogyan merünk ilyet kijelenteni, hogy együtt mindent meg fogunk oldani? Úgy, hogy elhatároztuk, együtt, hogy nem hagyjuk cserben egymást, hogy nálunk nem lesz győztes és vesztes, mi mindig win-winre játsszunk. És hogy tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy ezt akarjuk. Mindketten. És ez éppen elegendő. Megdolgoztunk azért, hogy ez így legyen.

Szeretettel: Mercz Andi

Címkék:

 

Nem mozdulsz. Én sem. Én szeretnék. El is határozom, hogy megteszem. De mégsem. Mert nem érzem, hogy vársz. Pedig ebben egyeztünk meg. Mert nekem volt még egy elintéznivaló ügyem. Visszamegyek oda, elintézem és jövök hamarosan. Kettőnkért teszem. Megértetted, örültél ennek. Elintéztem. De nem indulok el hozzád, mert nem érzem, hogy vársz. Elfelejtettél volna? Ez rosszul esik nekem. Elmegyek a padunk mellett többször, de sose talállak ott. Te nem ülsz ott, nem vársz engem. Csalódott vagyok. Mit mondtam? A padunk mellett megyek el. Én sem ülök le. Lehet, hogy te is eljössz a padunkhoz ugyanúgy, ahogy én. És te sem találsz ott engem, te sem ülsz le, hanem te is csalódottan elmész. Nem tudunk egymásra hangolódni? Én azt várom tőled, kérdezd meg, elintéztem-e. Te azt várod tőlem, jöjjek és mondjam, itt vagyok, elintéztem. Miért nem tudunk egyszerre megérkezni a padunkhoz. Miért nem tud most a lelkünk egymáshoz kapcsolódni, mint akkor, mikor megbeszéltük, hogy el kell még mennem elintézi valamit ahhoz, hogy együtt tudjunk lenni. Miért kerekedett az egónk a lelkünk fölé? Miért nem tudja támogatni? Tisztán láttam, hogy nekem van elintézni valóm, mégis van, hogy úgy látom, az nem is az enyém, hanem a tiéd, és te nem intézed, elárulod az egységünket. Ezek szerint én árulnám el? Egyőnk sem árulja el, őrizzük, féltve. Csak nem együtt. Mert volt, hogy így kellett tennünk. De most nem kell. Szólítom a lelkem, nyugtassa meg az egómat, biztosítsa az együttműködéséről. Hallgattassa el, ne mondja többet: „Úgysem lesz ott, hiába ígérte, mert nem tud jönni. Én csak az újabb csalódástól akarlak megvédeni. Én szóltam.” „ Ott lesz, megígérte, tudom, és most nincs akadálya” –súgja szelíden a lelkem neki. „Meggyőztél, akkor induljunk” - nyújtja az egyik kezét, a másikkal pedig határozottan nyitja az ajtót.

Szeretettel: Mercz Andi

Címkék:

 

Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Tehát dőlj hátra nyugodtan, és csak várj, türelmesen, békében, hittel. A legtöbbször az ideális társsal kapcsolatban olvasom ezt az állítást manapság. Az igazival, a nagy Ő-vel, a tökéletes isteni társsal. Mert talán ezt szeretnénk a legjobban az életben. És elhisszük, hogy majd jön, itt lesz, amikor eljön az ideje, se előbb, se később, és ami meg van írva, az úgyis meg fog történni. Nekünk nem kell tenni érte semmit. Sőt, nem is tudunk tenni semmit, hiszen meg van írva, és azzal, ha tennénk, beleavatkoznánk és pont nem az történne meg, ami meg van írva. Tehát várunk, gyakoroljuk a türelmet, és ha nem érkezik, azt hisszük, nem jól várunk, nem vagyunk elég türelmesek. Kutatjuk az okokat, miért nem jön már, miért nem érdemeljük meg még, mit kell még tennünk magunkkal azért, hogy meg tudjon érkezni.

Egy ideje olyan falsul hangzanak a fülemnek ezek a mondatok. Idejét múltnak érzem. Nekem azt sugallja, hogy kiadjuk az életünk felett az irányítást. Csak várunk, és nem cselekszünk. Ott van már ő, ott áll előttünk, de mi nem vagyunk még ott, hiába gondoljuk azt, hogy nyitottak vagyunk a fogadására, és erre vártunk egész életünkben.

Mit értünk félre? Valahogy ez is olyan jó kis fedősztorivá vált, ez lett az alibink, hogy majd úgyis megtörténik magától, hiszen meg van írva. Akinek meg nem történik meg, annak nem is volt megírva, ez van.

Címkék:

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel a hírlevelemre, ha érdekel az önismeret és szeretnél értesülni az írásaimról és a programokról. 

 Ma Kincsei | Mercz Andrea © 2021 Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.