Szeretettel hívlak a MA kincsei életminőség javító műhely 14 napos ingyenes kihívására. 

 Mi a címe?

Így ragyogtasd a FÉNYedet! 

Mikor jelentkezz a kihívásra?

Ha szeretnéd visszaszerezni a bárorságodat és szeretnél kapcsolódni a téged elfogadókkal. 

Mi a témája?

Önmagunk szeretete, önmagunk felvállalása, önmagunk megmutatása. 

Mettől meddig tart?

Május 16-ától május 30-áig.  

Hol zajlik?

Az Önmagunk legjobb verziója zárt facebook-csoportban. 

Mi kihívás tematikája? 

tovább olvasom

🌷Májusban a magyarság, pontosabban a nemzeti identitásunk a téma a műhelyben. 

Ez volt a téma áprilisban a műhelyben. Egyszercsak hallottam ezt a mondatot belülről. Fogalmam nem volt, mire fogunk kilyukadni vele, de tudtam, hogy ezzel dolgunk van, nem másért jött. Most már figyelek ezekre a jelekre. Hagytam is dolgozni magamban ezt a mondatot március végén, mikor megérkezett. Eszembe jutott, hogy kislánykoromban sokat hallottam a templomban. Hogy is van a teljes szöveg, aminek ez a mondat a része? 

 Pap: Az Úr legyen veletek!

Hívek: És a te lelkeddel.

Pap: Emeljük föl szívünket!

Hívek: Fölemeltük az Úrhoz.

Pap: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.

Hívek: Méltó és igazságos.

Pap: Mert bizony méltó és igazságos...

...vég nélkül mondjuk (zengjük): Hívek: Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

🔷Mi ez az ima a katolikus mise szertartásában? Hálaadó és megszentelő ima, a központi, legkiemelkedőbb része a misének. A Krisztussal egyesült Egyház intézi az Atyához, megköszönve neki a megváltás kegyelmét, és felajánlva neki Krisztus áldozatát. Azt hiszem, azokra is hat ez a szöveg, akik csöppet sem vallásosak, hitgyakorlók. Értem ezen az egy adott vallásban elköteleződött, szorgalmasan templomba járó és imádkozó embereket. És ez nem ítélet tőlem. Mindenki úgy, ott és azt a hitet gyakorolja, amit ő választ. Ez a szöveg szerintem ettől függetlenül egyetemes mondanivalóval bír, és bárki számára elérhető. A kegyelem, a megváltás, a szenvedéstörténet letétele különösen aktuális ebben a korszakban az emberiség számára, ezt bármilyen hitet valló ember érzi. 

Az anyasebek gyógyításában végzett folyamatban a családállítással a műhelyben elérkeztünk a szívcsakrához. Meg tudjuk-e nyitni a szívünket? Tudunk-e jól szeretni?

tovább olvasom

Összegyűjtöttem a leggyakrabban feltett kérdéseket a családállítással kapcsolatban és megválaszolom ebben az ingyenes kisokosban. 

Tartalomjegyzék: 

1. Hogyan történik az állítás? 
2. Kik vesznek részt egy állításban? 
3. Mi az a morfogenetikus mező? 
4. Milyen szabályokat kell betartani az állításon?
5. Hogyan készülj családállításon részvételre?
6. Mehetek-e autóval, tudok-e vezetni az állítás után? Nem leszek rosszul? Nem ütöm ki teljesen magam?
7. Elkísérhet-e (elkísérjen-e) a párom, anyukám, barátnőm, gyerekem? Jelen lehetnek-e az állításomon?
8. Mikor, az állítás után mennyivel fogom érzékelni, tapasztalni a változást?  
9. Honnan tudom, hogy valóban az igazat mutatja-e a Tér, és a családtagomat képviselő személy vagy az állítás vezetője nem a személyes gondolatait mondja el?
10. Kisvárosban lakom, az ismerőseim közül kerülnek ki a képviselők és az állítás vezetője is, a téma pedig elég személyes, és nem szeretném, ha másnap már az egész város tudna róla. Van erre valami megoldás?
11. Milyen témával jöhetek, miben tud segíteni a családállítás?
12. Milyen gyakran és hányszor kell/lehet menni családállításra?

Bónusz: A Szeretet Rendjei 

Ha felkeltette az érdeklődésedet, kattints ide:  Minden, amit a családállításról megkérdeznél..., aztán 

tedd a kosárba, töltsd ki az űrlapot és küldöm neked emailben a kisokost pdf-formátumban.

Szeretettel: Mercz Andrea önismereti mentor

integrált család-és rendszerfelállító tréner

Sokan felteszik ezt a kérdést, mert ezt tapasztalják az életükben. Úgy érzik, sorozatos pechszériáik vannak. Nagyon szeretnének valamit, nagyon vágynak rá, kihelyezik az időben, vágynak rá, dédelgetik magukban, de jó lesz, majd ha megvalósul. Eljön az ideje, tele vannak várakozással, reménnyel, és óriási csalódás lesz, mert nem valósul meg, vagy nem az elképzelésnek megfelelően valósul meg. És úgy érzik, nem miattuk, ők nem hibáztak, ők minden elkövettek a cél elérése érdekében. És nem egy másik ember hibázott, egyszerűen csak így alakult, már megint, és ez is azt igazolja, hogy lám-lám, nekik soha semmi sem sikerül. Érdemes hát vágyni bármire is? Vagy mégiscsak ők rontanak el valamit? Biztos nem érdemlik meg, hogy teljesüljön a vágyuk. A Sors/ Isten csak nem akar nekik rosszat, hát Ő nem olyan, ezt nem is tételezik fel. Akkor ezek szerint ők a nem elég jók. Hát nyilván, mi más lehetne az ok. Arra viszont már nem jönnek rá, akárhogy is törik az agyukat, hogyan lehetnének még jobbak, miben kellene még jobbnak lenniük. 

Honnét ered ez? Ugye észrevehető, hogy ez a gyerek gondolkodása. Igen, kisgyerekként tapasztaljuk ezt meg. Szeretnénk valamit, és ki vagyunk szolgáltatva a felnőtteknek, mert csak ők teljesíthetik nekünk azt, amit szeretnénk. Ők viszont nem teljesítik. A legtöbbször meg se hallgatják, mit szeretnénk. Vagy ha mégis, nem úgy teljesítik, ahogy azt mi elképzeltük. Hát innét a csalódás: biztos nem vagyok elég jó, elég szerethető, ha nem kapom meg úgy, ahogy kérem, ahogy elképzeltem. És valóban gyerekként el se bírjuk képzelni, miben és hogyan tudnánk még jobban lenni, hogy kiérdemeljük, amit szeretnénk. 

Ha ez a dinamika működtette a gyerekkori életünket, akkor a belső gyermekünk sérült, és ha nem gyógyítjuk meg abból a sérülésből, akkor felnőtt korunkban is ilyen állapotban él bennünk a gyermek.

tovább olvasom

Azt vettem észre, hogy különösen erős a vonzalmam a kálváriák iránt. Amikor kirándulok, autózom, és kálvária mellett haladok el, mindig észreveszem, és ha nem kell sietnem, meg is állok. Van olyan is elég gyakran, hogy eleve a tervezett kirándulás egyik állomása egy kálvária, direkt oda utazom. A domboldalon álló, településtől kicsit kijjebb eső kálváriák a kedvenceim. Megállok az alján, örülök a csendnek, és lassan spirál alakban végigmegyek a stációkon. Nem töltök ott sok időt, és nem szoktam mindig a stációk nevét különösebben olvasgatni és nem gondolok mindig arra, mi történt Jézussal ezen az úton. Bármikor fel tudom idézni az állomások nevét, ismerem jól a történetet. Bennem él. Felmegyek, megállok a tetején, körülnézek, jó érzés van bennem. Visszasétálok középen, visszafordulok, még egy utolsó pillantást vetek a teljes képre, és visszamegyek az autóhoz. Az útitársaim tudják, hogy szeretem a kálváriákat, szoktak is szólni, ha látnak egyet, és szívesen jönnek ők is velem megnézni.

Most így húsvét közeledtén el is gondolkodtam, mi ez a vonzódás bennem. A keresztút mit jelent nekem. Nekünk. Azt hiszem, sokunk gondolatait, érzéseit, viszonyulását fogom megfogalmazni.

tovább olvasom

A szombati családállításon ez a téma nagyon erősen jelen volt mindegyik állításban. Nyilván nem véletlen, hogy az országos választás előtti napon került a látószögünkbe ez a téma ennyire markánsan. Kiderült több téves elképzelés, ami mozgatott bennünket évszázadok óta. Jó lenne azt mondani, hogy ez múlt idő. Mindenesetre az is jól látszik, hogy elérkezett az idő a kilépésre ebből a karmakörből. Készen is állunk rá. Valóban készen állunk? Készen állhatnánk. Megvan hozzá minden lehetőség.

Hogy miért mesélek a szombati állítások tapasztalatairól? Mi közöd mások családi rendszeréhez? Miért kell kiteregetni mások szennyesét?

Nem konkrét családokról mesélek, bár ezt is jó lenne felülírni már, hogy titkolózunk, tabusítunk. Hát ha egyszer ez működik egy családi rendszerben, akkor az van, ha beszélünk róla, ha nem. Másrészt a rendrakáshoz felszínre kell hozni ezeket az energiákat, nevesíteni is kell őket. És igaz, hogy nincs két egyforma rendszer, de az is igaz, hogy a kollektívben sok egyezés van. Legfőképpen azért mesélem el, hogy ösztönözzelek arra, nézz rá erre a témára te is a saját rendszeredben, és ismerd fel, ha van tisztítani valód, és tedd meg a szükséges lépéseket. És ennek érdekében pont annyit fogok csak elmondani a konkrét állításokból, amennyi általánosságban elég neked a megértéshez. Ez így tetszik neked? Akkor kezdjük, tarts velem.

tovább olvasom

Eric Berne: Emberi játszmák

1964-ben jelent meg ez a könyv először. És még mindig játszmázunk. A háború a legtipikusabb példája ennek a dinamikának: valakinek győzni kell, és akkor a másik veszít. Nem mindegy, hogy én melyik vagyok, ugye? A korszakváltás a győztes-győztes felállást hozta el. Ahhoz, hogy ezt el is érjük, ismernünk kell, mi a természete annak, amit meg akarunk változtatni. Ehhez a szükséges információt meg tudja adni ez a könyv. Olvasd el, megéri, szórakoztató olvasmány is azon túl, hogy óriási felismeréseket ad. Összefoglalom dióhéjban a lényegét. 

A gyerekek „nevelése” elsősorban abban áll, hogy megtanítják nekik, milyen játszmákat játszanak. Olyan személyeket választunk aztán az életünk során barátnak, társnak, bizalmasnak, akik ugyanazt a játszmát játsszák, mint mi. Ha egy adott társadalmi körben valaki játszmát változtat, könnyen kívül találhatja magát a körön, de szívesen befogadják egy másikba.

Számos játszmát a lelkileg zavart emberek játszanak a legintenzívebben. A két leggyakoribb típus a mindennapi életben: a Duzzogó és az Izgága. A Duzzogó haragszik az ellenkező nemű szülőjére, lehet, hogy nem indokolatlanul, és nem szereti az ellenkező neműeket, sőt gyűlölet alakult ki benne irántuk. Az Izgága túlságosan érzékenyen reagál a szülői behatásokra, oda nem illő vagy ügyefogyott viselkedést tanúsít.

Két autonóm Felnőtt között tud játszmamentes beszélgetés történni. Ehhez tudatosságra, spontaneitásra és intimitásra van szükség. A tudatosság az a képesség, hogy a magam módján érzékelek, nem úgy, ahogy gyerekkoromban a szüleim és más felnőttek elmagyarázták, hogy mi az, illetve az itt és mostban tartózkodok.

A spontaneitás választási lehetőség: a Szülői, a Felnőtt vagy a Gyerek énből határozom meg az érzéseimet.

Az intimitás a tudatos személy spontán, játszmamentes nyíltsága, érzékeny, romlatlan, teljes naivitással az itt és mostban élő Gyermek felszabadulása.

Olvasd tovább, ha érdekelnek ezek a kérdések.

Mi a játszma valójában?

Hogyan keletkezik?

Miért van rá szükség?

Milyen szerepekből működünk a kapcsolatainkban? 

Milyen típusai vannak?  

tovább olvasom

Szeretném bemutatni ezt a 2022. 03. 05.- 06.11. között zajló állítási napok programsorozatot.

🌷2022.03.05. Megszületésem 

🌷2022. 03. 19. Megszületik bennem a nő - kislánykorom

🌷2022.04.02. Férfiminta a családi rendszeremben

🌷2022. 04. 30. A szívcsakra gyógyítása

🌷2022. 05. 21. A nő az anyaságban és azon túl

🌷2022. 06. 11. Ki vagyok én? - új identitásom, életmintám

🌷 Egyéni konzultáció igény szerint 

tovább olvasom

A matriarchális és patriarchális társadalom traumákat okozott bennünk. Sebek keletkeztek, férfiban is, nőben is, apában is, anyában is, gyerekben is. Ezeket a sebeket jó lenne meggyógyítani magunkban és a közösségeinkben is. A morfogenetikus mezőben ki kellene cserélni a diszharmonikus energiákat támogató energiákra. Mindkét társadalmi berendezkedés életellenes. A matrilineáris társadalmi forma szolgálja az életet, ismeri el azt, a másik kettőhöz képest ez életelvű.

Az anyaseb és apaseb tabutéma volt eddig, nyíltan nem beszéltünk róla. Ennek az lett az eredménye, hogy rejtve maradt, észrevétlenül terjedt és a seb elmérgesedett, elfertőződött.

Belénk nevelt a társadalom gyerekként szülővédő programot, ezért nehezen nézünk rá erre a témára. A szüleinkről lerántani a leplet és meglátni, hogy ők is „csak” emberek. Felhagyni az idealizálásukkal, ugyanakkor nem nekik rontani a felismert hibázásaikért és vádlóként a saját bíróságunk elé állítani és ítéletet mondani róluk – ezt a magatartást is tanulnunk kell.

Arra használni a szülősebeinkkel való szembenézést, hogy megértsük, miért pont így kellett történnie és tudni levonni a tapasztalatokat és beintegrálni azokat – ezt is tanulnunk kell. Annyiszor bebizonyosodott már, hogy jó tanítványok vagyunk. Miért ne tudnánk hát ezt a tananyagot is megtanulni?

Kezdjük az anyasebeink gyógyításával. Hiszen a női minőségbe állás a legszükségesebb most, ehhez pedig elengedhetetlen az anyasebek gyógyítása.

Mit akarunk valójában?

női erőforrásainkkal élni tudni

női teljességünket megélni.

Mikor dolgozik benned az anyaseb?

tovább olvasom

avagy Oszd meg és uralkodj! helyett Egységbe állunk.

Márciusban a születés a téma a műhelyben. A mai nap energiája nagyon passzol hozzá. Nézd csak a számokat:

2022.03.03.=30.

10 db 2-es + 1 db 2-es + 10 db 2-es, tehát 21 db 2-es.

10 db 3-as + 1 db 3-as + 10 db 3-as, tehát 21 db 3-as.

Mit jelent a 2-es? Te és Én, Mi, Együtt, együttműködés, női minőség.

És mit jelent a 3-as? 1+2=3. Vagyis a férfi és a női energia összeadódik. Azon kívül a 3 a megismerés, tanulás száma.

Ráadásul ma egy olyan égi együttállás van: A Mars és Vénusz együtt áll, kézenfogva lépik át a Plutó végtelenre nyíló kapuját. A Plutó az alvilág ura, a sötét részünket mutatja meg. Transzformáló ereje van, sorsfordító hatású, dimenzióugró minősége van. A 3-as szám energiája éppen illik hozzá: megláthatjuk, hogy miért kellett megtörténnie valaminek és el tudjuk fogadni.

Hogyan jön ide a születés? Az új csak a régi letételével tud megszületni. Letenni pedig úgy tudunk valamit, hogy megértettük és elfogadtuk.

Mi tud most megszületni bennünk? A férfi és a női minőség összhangja. Itt van már az ideje. Sok mindent megold ez a kis közösségekben és a nagyokban is.

Sokszor kiderült már a műhelyben tartott állításokban is, hogy kibillent állapot van ezen a téren, és nem akarják már tovább fenntartani ezt az egyensúlytalanságot a felek. A nő sürgetné a férfit, a férfi vezetést vár a nőtől. Megy még ebben az egymásnak feszülés. Miért pont én kezdjem? Nincs viselkedési mintánk erre. Valójában nem is ez a valós probléma, hogy azon feszülünk össze, ki kezdje. Nehéz magunknak bevallani, hogy fogalmunk sincs, hogyan kezdjük el, mit tegyünk, konkrétan mit cselekedjünk. És azért ez még az egó erőlködése, hogy nem tudjuk kimondani ezt őszintén. Van itt még biztos valami megérteni való. A megosztottság. Mi annak az oka, mit szolgált. Olvastam egy lélekállítás leírását, benne a válasz. 

tovább olvasom

Bob Proctor emlékének szentelve

Hónapok óta tervben van, hogy írok két fontos könyvről. Február 3-án elég erősen jött a gondolat, de a csütörtök a szabadnapom, kirándulni voltam. Kirándulás közben ezeken a könyveken járt az eszem. Hát este be is bizonyosodott az oka. Aznap halt meg Bob Proctor. Ezt éltem át Cseh Tamás halálának napján is 2009. augusztus 7-én. Akkor nyaraltunk, Hollandiában, éppen olyan programunk volt aznapra, hogy több órát autóztunk. Vittünk magunkkal CD-ket, többek közt Cseh Tamást is, és őt hallgattuk egész nap és énekeltük az autóban vele a dalait. Mondogattuk is, hogy milyen fantasztikusak ezek a számok. Mivel nem követtük a híreket a nyaralás alatt, ez tudatos volt, pár nap múlva hazaérve tudtuk meg, hogy éppen aznap halt meg Cseh Tamás. Ezek a tapasztalások annyira kedvesek nekem. Rámutatnak a világ csodálatos összefüggéseire.

Az egyik könyv, amit a figyelmetekbe ajánlok, Az adakozó című regény. Ezt nem Bob Proctor írta, hanem róla mintázták a főszereplőt. Ez a gondolkodásmód nem csak az üzleti életben állja meg a helyét. Nem mesélek a könyv tartalmáról, hiszen ez egy történet, olvasd el, érdemes. Néhány gondolatot emelek csak ki, amik amúgy is ismerősek neked, én is beszéltem már sokszor róluk. Talán így is élsz:

Előbb adj, hogy kaphass! Adj még többet. Önzetlenül adj. Jó tett helyébe jót várj. Ne pénzért add, ajándékozd el. Adsz, kapsz cserébe, nem attól, akinek adtad. Legyél képes a befogadásra, elfogadásra is.

A másik könyvnek ő a szerzője: Gazdagnak születtél a címe. Lehetne ez a mottó a könyvhöz a könyvből idézve: „ Mindannyian olyan gondolat-energia óceánon sodródunk, hol minden valaha volt és leendő tudás egyszerrre jelen van. És körülvesz minket a bőség. A tudatosságot kivéve soha nem létezett és nem is fog létezni semminek a hiánya.”

Amíg régi filmeket vetítünk magunknak, az elménk képernyőjén régi képek váltakoznak, mert így lettünk kondicionálva, addig ez a program fut, nem engedjük be az új gondolat-energiát. De van lehetőség ennek a megváltoztatására. A haladás eddigi irányán is változtatni kellene.

Párhuzamosan 3 létsíkon létezünk: a gondolatok spirituális síkján, ez a legmagasabb potenciál; az elképzelések intellektuális síkján, ez a közepes potenciál és az eredmények fizikai síkján, ez a legalacsonyabb potenciál. Egy magasabb potenciálszint felöl haladunk az alacsonyabb felé. Ne az eredmény diktálja a folyamatot, mert akkor korlátozod magad. Akkor azt fogod megteremteni. Ez a régi gondolatok fizikai megnyilvánulása. Hiány hiányt teremt.

Hogyan járj hát el?

tovább olvasom