Meddig kell még bírni? - ez a fájdalmas kérdés szakad ki sokakból. Tudatszinttől függően vonatkoztatják az életük bizonyos dolgaira, valójában a mechanizmusa mindig ugyanaz. Akkor is, ha a személyes életében érik a megpróbáltatások, és akkor is, ha a korszakváltásból adódó kihívásokra érti.  Valóban, ez a korszakváltás, amiben most vagyunk, komoly feladat, elég nagy kihívás. De azt is tegyük hozzá, nem kapná az emberiség feladatnak, ha nem kapna meg hozzá egyúttal minden segítséget. Sőt, azt is mondom, nem kényszerből vagyunk benne, mi választottuk Lélekként, hogy részt veszünk benne. Amikor így érzel, olyankor fordulj magad felé gyorsan szeretettel, és erősítsd meg magadat arról, hogy ez a múlt, ne felejtsd el, hogy már nem kell bírni azt, amit nem akarsz bírni. Pont ez a korszakváltás lényege, hogy eljött az idő a változtatásra. A döntés a tiéd. És bármikor dönthetsz úgy, hogy így fogsz élni, Ha pedig döntöttél, akkor később ne lépj vissza, nézd csak meg, milyen szépen haladsz benne. És arra is emlékeztesd magad, hogy ne gondolkodj csak emberként, lásd meg az isteni származásod. Kellenek ezek a megerősítések saját MAGunktól magunknak. Szívesen használom például Golenya Ágnes Éva képen idézett mondatát A Kék Vér gyermekei könyvéből. Mi a különbség a kibírás és a megélés között, és hogyan lehet kibírás helyett a megélésre váltani, arról írok a továbbiakban.  

 Tehát az első lépés a döntés. A szívből jövő szándék pedig fogja hozni magával a lehetőségeket, csak észre kell venni, bele kell állni kitartóan és türelemmel kivárni a beteljesülést, megélve az oda vezető út adta örömöket. Tart ameddig tart, kerül, amibe kerül. Ne adjuk lejjebb.  Ehhez állóképesség szükséges. Aki össze van törve, és az érzelmei rabja, persze a negatívaké, neki nincs állóképessége. Mondják az ügyfeleim egy családtagra, főnökre, aki akaratos, zsarnoki, uralni igyekszik másokat, hogy na neki van állóképessége és ő bátor. Ez nagy tévedés, és nem is nagyon akarják nekem elhinni, hogy emögött egy nagyon is gyáva és félelmekkel teli ember bújik meg. Magukhoz képest őt erősnek látják. Tehát az állóképesség belülről jön, és ha elvesztettük, akkor újra fel kell építeni. Amikor az érzelmeink, inkább úgy mondom, hogy a sérelmeink rabjai vagyunk, akkor az állóképesség felépítésére nem igen tudunk fókuszt tenni. Érzelmek, igen, nem véletlenül lett ez a témája ennek a hónapnak. A víz elem támogatásával az érzelmek szabadon áramlása és tudatos megélése.

*Hagyni szabadon áramolni, nem kontrollálni. Ha tudjuk, mit kezdjünk vele, akkor merjük hagyni szabadon áramolni.
*El tudni válogatni, melyik érzelem az enyém, melyik nem, és a másét nem magamra venni, hanem megtanulni az együttérzést.
*Sírni, ha fáj, és azzal gyógyulni. Nevetni, ha öröm ér, és értékelni az ilyen pillanatokat.
*Elismerni a kiváltódott érzelmünket, hogy az jogos, szabad így érezni, nem kell elfojtani, és nem fogunk beleragadni. És elismerni a másik érzelmét is. 
*Félretenni az aggódást, hiszen az isteni gondviselés ránk is kiterjed. Hinni. A hit pedig nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére.
*A gondolatokkal teremteni tudatosan. Tudjuk, hogy a gondolatok és az érzelmek szorosan összefüggenek.
*Jelen lenni. Nem a múltban és nem a jövőben. Jel-en. Jelenben, nem is értelmes így, igaz? Olyan, mint a bacon szalonna meg pl. a Tátrai Band együttes. Nyelvészeti okoskodás helyett inkább azt kérdezem meg: Te jel-en vagy? Veszed a jeleket?  

Ha ezek mentén élsz, akkor megélsz. Ha nem, akkor kibírsz. Elviselsz. Szőnyeg alá söpröd, ami nem jó neked. Akkor van az a bő kötény, ami mindet eltakar.

Nem szólsz. Nem fejezed ki a szükségleteidet. És a másikét se érted meg, ha ő jelzi. 

Miért nem szólunk? Mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem ezt láttuk mintaként, nem erre tanítottak bennünket. Még ma is mesélnek nekem ilyet gyerekek, hogy az a tanácsa szülőknek olyan méltatlan, megalázó helyzetre is , amiben már az emberi méltóság sérül, hogy nem sok van már vissza, bírd ki. Igen, ez elmúlik, de maga a helyzet megmarad, azzal, hogy hagytuk, rendben lévőnek ismertük el. Kivárunk, hogy majd csak elmúlik. Ismerjük a gyűrűbe vésett Elmúlik intelmet. Biztos, hogy az minden esetben a hallgatásra és nemcselekvésre int?   

A kibírás a sumákolás is. Hazugság igazából. Amikor nem vagyunk egyenesek, nem vagyunk őszinték. Kit is csapunk be ilyenkor. Ez is azért van így, mert nem tanultunk meg őszinték és egyenesek lenni. Az is a szükségleteink felvállalása. Önmagunkat felvállalni az őseinknek nem volt mindig biztonságos. Ezért megtanultak színlelni. A túlélésüket szolgálta. Ezt adták nekünk is tovább. Vagyis ha kibírni akarjuk csak, akkor túléjük az életet és meg nem éljük. Persze ez nem azt jelenti, hogy az őseink soha nem is élték meg az életet. Előfordult az is, biztos annak a módját is megmutatták. Kutakodjunk csak egy kicsit figyelmesen az emlékeinkben. De azt nem tudták szabályozni, hogy mikor élnek túl és mikor meg.  

A megéléshez tudatosság kell. A megélés az önMAGadnak levés. A MA kincsei műhellyel éppen ezt a küldetést igyekszem megvalósítani: segíteni az embereknek megtalálni és megélni a legkiteljesedettebb önMAGukat a tudatosság útjára lépve.  Sokan mondják, én szeretnék jel-en lenni, a válaszokat MAGamban keresni, vagyis kapcsolódni vissza a MAGomhoz, de fogalmam nincs, azt hogyan kell. És jön be a kétségbeesés. Lefagyás, tehetetlenség, megrekedés. Ilyenkor kell alázatosnak lenni és elfogadni a segítséget, a vezetést, kísérést, ki hogyan nevezi. Amikor készen állunk rá, a segítség meg is jelenik.  

De hát hogyan csináljam, van erre valamilyen jól bevált gyakorlat? - szoktak kérdezni. A sikerhez itt is türelem, kitartás, rendszeresség szükséges. Magunkat nekünk kéne ismerni a legjobban, azt nekünk kéne tudni, hogyan tudunk kitartóak, türelmesek és rendszeresek lenni. Nyilván ha a kérdező tudná, nem kérdezne jól bevált gyakorlatért segítőket. Mondanám, hogy nem válaszolok, jöjjön rá ő maga. Arrogancia lenne. Ha már valaki tud kérdezni, az nagy kincs.

Tudok neki segíteni

* a saját példám elmesélésével, amiből tud inspirálódni, ötleteket meríteni. 

* azt ajánlva, hogy az önismereti út mellett elköteleződve válasszon egy mentort, és működjön együtt vele. Szívesen ajánlom a MA kincsei műhelyt. Érdemes kezdeni az írásokkal itt az oldalon.  

* a MA kincsei műhely heti hírleveleit ajánlással, amikben olvashat önismereti témákban és a műhely programjairól, amikre szeretettel várom. A hírlevélolvasók minden hónap végén megkapják az ingyenes online MA Kincsei Magazint. Itt az oldalon található bemutató írás a magazinról. Fel lehet iratkozni itt az oldal alján a hírlevélre. 

*neki megfelelő gyakorlatok megtalálásában úgy, hogy vele együtt megyünk bele a témába, és nem gondolkodva racionális síkon az egójától válaszokat várva, hanem a Felső Énjével, az isteni vezettetésével kapcsolatba kerülve halljuk meg a válaszokat, oldjuk a blokkokat, amik akadályok lehetnek. 

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor