Mesteri önvalód élése akkor tud megvalósulni, ha önMAGad mestere vagy. Teljes mértékben uralod és irányítod az energiákat, hogy téged szolgáljanak a sors, a végzet, a karma korlátai nélkül. Nincs szükséged már semmire, mert mindened megvan. Nyilván ez egy folyamat eredménye, ki hol tart benne. Az ehhez eljutáshoz szükség van segítőkre. Tudjuk, hogy a válaszokat MAGunkban leljük meg, az ehhez eljutáshoz azonban szükség van segítőkre. Sokan azt mondják viszont, hogy az önismereti út magányos út, egyedül kell végigmenni rajta.
Te mit gondolsz erről: az önismereti fejlődés magányos út lenne?
Nézzük meg, hogy melyik része a magányos, és melyikhez szükséges igénybe venni segítséget.
Magányos abban az értelemben, hogy a bennünk zajló dolgokat csak mi magunk tudjuk megélni, egyedül, magunkban, legbelül.
Ezt nem teheti meg helyettünk más, át sem vállalhat belőle, részt sem tud venni benne. A válaszokat is MAGunkban kell keresnünk. Hogyan is találhatnánk meg a kérdésünkre a választ másokban.
Mentorra pedig ahhoz van szükség, hogy ezen a befelé vezető úton segítséget kapjunk, valaki fogja a kezünket, irányban tartson, támaszt nyújtson, jelen legyen, megtartson bennünket ebben a folyamatban. Mert elhangolódtunk MAGunktól, és a visszahangolódás nem megy egyedül.
Az nyilvánvaló, hogy a jelen helyzetben az embereknek szükségük van segítő szakemberekre, mentorokra. Ugyan van ennek jól bevált gyakorlata, de ez is annyira beszennyeződött mára, hogy akár elsülhet rosszul is a nagy igyekezet mentor és mentorált részéről is. Jó azt körültekintően megvizsgálni, mit is jelent mentornak és mentoráltnak lenni.
A segítéshez sok embernek van vele született képessége, Istentől való, ahogy mondani szokták. Ami nem kiváltság, nem különlegesség, legalábbis nem jobban, mint aki énekelni vagy főzni vagy számolni vagy falat rakni tud kiemelkedően, tulajdonképpen szakértelemmel.
Ha ő ezt a képességet kapta, ebből lesz a küldetése, ebbe kell beleállnia, és ez nem elszabotálható. Ő nem önjelölt guru, megmondó ember.
Erről ismerszik meg az igazi segítő. Adni akar és nem elvenni. Nem dicsőséget elérni. Ismertséget is csak azért, hogy tudjanak róla, hogy ő van, hozzá lehet fordulni, ő tud segíteni. És ebben is biztosnak kell lennie, hogy ő tud segíteni. Ez nem önteltség. Felelősséggel is jár, nyilván, ez nem kérdés.És egyáltalán nincs arra vágya, hogy nyilvánosan dicsérgessék, hogy ő mentette meg az életüket, ő oldotta meg a problémájukat. Az a segítő, aki ezt elfogadja, az pózol egy szerepben. Jólesik a visszajelzés, a köszönet is, azzal együtt, hogy nem szabad abban a függőségben tartani az önismereti úton haladó segítségkérőt, hogy ő maga nem járult hozzá a saját fejlődéséhez. Mert ez nem igaz.
Ha átadja teljesen az irányítást a segítőnek, akkor ő nem járul hozzá, de akkor nincs is mihez hozzájárulni, mert akkor nincs is fejlődés. Még ha neki úgy is látszik, hogy megoldotta a problémáját. Akkor csak bevett egy tablettát fájdalomcsillapítónak. De holnap újra fájni fog, és akkor újra menni kell a segítőhöz az újabb tablettáért.
Mentorra tehát szükség van. Megvan a helye ebben a folyamatban. Ahogy az úton haladónak is. És a helyükön is kell állniuk.
Mentorok mindig is léteztek. Ősi archetípus ez, a bölcs archetípusa. Ott van a mítoszokban, pl. Pallasz Athéné. Ott van a mesékben, pl. tündérkeresztanya. Ott van a filmekben, pl. Yoda, Gandalf, Dumbladore, Morpheus, a bádogember, a madárijesztő.
És ott van a mindennapi életben is. Hát kik lennének mások a tanárok, az edzők, mint mentorok. Az más kérdés, hogy nem csak ezt a hozzáállásukat támogatja a rendszer. Mert a kioktatással, büntetéssel, kegyetlenkedéssel, megfélemlítéssel tanítás nem férne bele a feladatkörükbe.
Mi a mentor dolga? Ha visszamegyünk a mesékhez példáért: Megadni a hősnek (mert az önismereti úton haladó nem más) azokat a kellékeket, tudást és magabiztosságot, melyre szüksége van félelme legyőzéséhez és a kaland elé állításához. Mindannyiunknak szüksége van mentorra, mert meg kell tanulnunk valakitől, valamitől az élet tanulságait.
A mentor is folyamatosan fejlődik. Neki is van mentora. És a tanítványától is tanul.
Hogyan zajlik hát egy önismereti fejlődést támogató terápiás ülés?
Igaz, hogy a terápia, terapeuta cím használata az ún. kuruzslótörvény bevezetése óta nem megengedett minden segítő foglalkozású szakembernek, és értem is, hogy miért nem, én most mégis ezt a meghatározást tettem ide, mert ennek a szónak a tartalma fejezi ki a legjobban, mi is történik az ügyfél és a segítő között. Ügyfél, mert az ügy közös, hiszen együtt munkálkodnak rajta, és inkább a segítő helyett a támogató szót használom szívesebben.
Megállapodás születik köztük arról, hogy a szakember az ügyfél egyik problémájában a továbblépéshez segítséget nyújt a számára. Tehát nem kéretlen tanácsadásról van itt szó. Nem is okoskodásról, hogy szakemberként ő tudja jobban.
Az ügyfél tisztában van azzal, hogy problémája van, és abban neki is van része. Tehát megoldani ő fogja tudni, a szakember segítségét a tisztánlátáshoz kéri.
Már maga az ülés is gyógyító hatású, ha meg van teremtve az elfogadó, támogató légkör. Az ügyfélnek kliensnek azt kell éreznie, hogy ebben a térben bármit elmondhat, megmutathat magából, megértésre fog találni. Nem hibáztatják, nem dorgálják meg, nem ítélik el/meg. És nem ítélik el a másik felet sem, aki még szereplője a kliens életének. Igaz, hogy ő nincs jelen, de nem arról kell szólnia az ülésnek, hogy a kliens jól kipanaszkodja magát, a szakember meg sajnálgatja és a másik felet közösen jól elszidják, mert hogyan is képes egy ember ilyet tenni a másikkal. De ez nem azt jelenti, hogy bármelyik fél felé is helye lenne a felmentésnek.
A segítő szakember semleges álláspontból hallgatja és vizsgálja meg az ügyfél esetét. Maximum javaslatot tesz arra, hogy mit tegyen az ügyfél a továbbiakban. Sokkal inkább segít rávezetni őt arra, hogy a megoldásra ő maga jöjjön rá.
Szoktak ilyen direkt kérdést feltenni a segítőnek: Eladjam-e a házam? Elköltözzek-e? Elváljak-e? Felmondjak-e a munkahelyemen? Erre nem szabad határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Nem is a segítő kompetenciája.
Én azt szoktam megnézni vele, mi gátolja abban, hogy menjen vagy maradjon, és mit váltana ki belőle bármelyik választás is. Ez meg szokta könnyíteni a döntését, amit csak ő maga hozhat meg.
Arról is érdemes szót ejteni, hogy a segítő szakember beszéljen-e magáról, a saját megéléseiről az ügyfélnek. Ha segítséget tud adni vele, akkor van helye ennek a közös munkában. Öncélúan semmiképp ne tegye.
Van egy fontos alaptörvény: amilyen mértékig egy segítő magában megdolgozott egy problémát, addig tudja segíteni az ügyfelét is.
Ahogy írtam már fentebb, a segítő is folyamatosan fejlődik, neki is van mentora, sőt még a mentoráltjain keresztül is fejlődik.
Az elhivatott és hiteles segítő nem akarja függésben tartani az ügyfeleit. A vendégszeretetét addig élvezik, amíg nekik jólesik. Ő igyekszik úgy segíteni, hogy közben megtanítja azt a szemléletmódot, hozzáállást is, amivel az ügyfelek is tudnak maguknak segíteni, be tud indulni náluk az öngyógyító folyamat, és nem kell a legapróbb ügyekkel is azonnal a segítőhöz futni.
Fel szokták még tenni azt a kérdést: Minek nekem terapeuta, amikor a barátaimmal is meg tudom beszélni a problémáimat?
Nézzük meg, mi a kettő közt a különbség. Igen, megbeszélni meg tudja, de megoldást nem biztos, hogy az hozni fog. Ventillálásra jó.
Hogyan hallgat meg egy barát? Kritikusan, vagy túl elnézően. Vagyis legtöbbször részrehajlóan. Azt is hiszi, hogy ez a dolga.
Van, aki azért nem választ egy segítőt, mert ismerik egymást gyerekkorunk óta, és azt hiszi, nem fog tudni semleges lenni. Meg olyat is tud róla, a családi rendszeréről, amit ő nem akar megmutatni. Ez se így működik. Nem ő fogja megmutatni, hanem a tér. És a segítő szakember nagyon sokszor többet lát, mint amit el is mond, mert azt is látja, hogy az ügyfél nem bírja még el, nem fogja tudni befogadni és feldolgozni. Ebben felelőssége is van, mikor és mennyit ad oda az ügyfélnek. Látnia kell, hol tart az ügyfele.
A baráti beszélgetésben nem csak a kitárulkozó félen van a figyelem, a másik is beszélni fog, magáról is, ő is szeretne figyelmet magának. Tehát itt nem fog megvalósulni a támogató, körülölelő, biztonságos, meghitt, bensőséges légkör és a semlegesség, ami a problémamegoldáshoz elengedhetetlen.
Fontos még azt elmondani, hogy a segítő szakember anyai és apai funkciót is ellát, és ez rendben van. (A barát nem.) Hiszen a támogató, feltétel nélkül elfogadó része az anyai minőség, a megoldáshoz elvezető, szabályokat hozó, világos határokat kiszabó pedig az apai része. Azt is kell tudnia kezelni egy segítőnek, ha az ügyfél éppen ezért a saját szüleivel le nem játszott konfliktusait be próbálja vinni a közös munkába.
Tehát a terápia és baráti segítő beszélgetés nem keverhető össze és nem is mosható össze. Az a barát, aki terapeuta is, megjelenhet ilyen minőségben a barátja életében, de akkor szigorúan meg kell húzni a határt. Akkor és ott nincs barátság, és ne azért őt válassza terapeutának, mert úgysem fog pénzt kérni az ülésért, hiszen a barátja. Az egy más minőség. Akkor ők nem két barát, hanem terapeuta és az ügyfél, az egyik szolgáltat, a másik ellentételezi a szolgáltatást. Nem muszáj pénzben kifejezni, adhat olyat is, amit ő tud adni.
Ne idegenkedjünk hát ettől a kapcsolattól. Lássuk meg a hasznosságát és merjünk beleállni.
Ajánlom a témához a Légy önMAGad mestere! című videót. Szó van benne arról,
✅ ✅✅Szeretnél többet megtudni a családállítás módszerének hatékonyságáról? Akkor kérd emailben az ingyenes 12 gyakran ismételt kérdést tartalmazó kisokost itt: Minden, amit a családállításról megkérdeznél...✅✅✅
Ha érdekel az önismeret és szeretnél értesülni az írásaimról, a MA kincsei műhely programjairól, és kéred minden hónap végén az ingyenes online MA Kincsei Magazint, kérlek iratkozz fel a hírlevélre itt az oldal alján.
***Érdekel, hogyan tudsz önMAGad legjobb verzójává válni? Akkor kérdd az ITT kezdd! oldalon a tanulmányt és a blokkoldó videót ide kattintva: Így válj önMAGad legjobb verziójává!***
Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor
