- Ez lennék Én? Ez most szép? Mihez hasonlítok? Vágyam, hogy egy pillangóhoz hasonlítsak. Bárcsak lennének színes nagy szárnyaim. És tudnék repülni. De a tükör nem ezt mutatja. Mit kell tennem, hogy azzá váljak, ami szeretnék?
Elhatározta, hogy útra kel és megkeresi a pillangót, hogy megtudja, a pillangó mitől pillangó. Találkozott is egy gyönyörű fehér pillangóval. Mielőtt bátorságot vett volna, hogy egy ilyen szépséget megszólítson, a pillangó odaszállt hozzá és kedvesen köszöntötte. A hernyó egy emlékképet hozott elő a pillangóban.
- Ki vagy Te? Olyan ismerős vagy…- kérdezte a pillangó a hernyótól.
- Milyen érdekes, én is ezt kérdeztem minap magamtól. A víz tükrében egy kis csúnyácska, nehézkes testet láttam, de Lelkem könnyedséget, szépséget, lágyságot érez. Téged ilyennek látlak.
- Most már emlékszem. Én se tudtam mindig repülni, de nagyon vágytam rá.
- Mondd pillangó, hogyan lett a vágyból valóság?
A pillangóban feltörtek és összeálltak az emlékfoszlányok. Ráébredt, hogy ő is hernyó volt, aki elfogadta, hogy hernyóként nem tud repülni, de vágyát megőrizte és dédelgette. Ebből született meg a pillangó. A pillangó rájött, hogy semmit nem számítana, ha elmesélné a történetét, mert ezt mindenkinek megának kell megtapasztalni. Akkor lesz csodálatos és felemelő élmény az átalakulás. Ezt a csodát senki nem veheti el tőle. De valamit mondania kell. Végtelen szeretettel ránéz a hernyóra és így szól:
- Hidd el, hogy az vagy, akit belülről érzel… és ha elhiszed, azzá is válsz.
A Lélek hangján szólni táborban írták: Anna, Szilvi, Andi, Aliz
