ÍRÁSAIM

 

 

Melletted szeretnék lenni

 

Vannak az életben nehéz életszakaszok. Amikor nagyon szükség van a lélekjelenlétünkre, a belső   erőnkre, a tisztaságunkra, a bennünk lévő jóságra. És valljuk be, mások segítségére is.

Ha tudatosak vagyunk, bele tudunk állni ezekbe a helyzetekbe, hagyjuk a folyamatot végigmenni, elbírjuk, akármilyen nehéz és végig tudjuk csinálni, megnyugtatóan fog véget érni, és az fog történni, ami mindenkinek a legjobb. Ha nem vagyunk tudatosak, csak sodródunk, hagyjuk magunkat a körülmények által rángatni, akkor nagyon nehéz lesz. Belefáradunk, kizsigereljük magunkat, és a vége sem lesz megnyugtató. Addig vége sem lesz, amíg nem érzünk megnyugvást. A helyzet maga már lezárulhatott, mi mégis cipeljük még a terhét, és emészt minket, lehet, hogy végül teljesen fel fog emészteni.

Tudatossággal boldogulunk, uraljuk a helyzetet, megéljük az érzéseinket, nem ragadunk bele, cselekszünk a helyzetnek megfelelően. Boldogulunk, azért azt mégis jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Jó tudni, hogy kire számíthatunk. Ki az, aki valóban érzékeli, hogy mi történik velünk, mi zajlik bennünk és meglátja, mi a valódi segítség, amire szükségünk van. Segít és nem hátráltat.

Az ilyen helyzetekben gyakran sokkal több energiát vesz el a főszereplőtől a többi ember hozzáállása, részvétele. Aki uralja a helyzetet, tisztán látja, beleáll, megéli, cselekszik, annak nincsen szüksége szánakozásra, nincs igénye panaszkodni, nem szeretné magát beledöngölni ebbe a helyzetbe.

Nincs baj, nem azt kell benne erősíteni. Az életnek folyamata van, ennek vannak szükséges történései, ezek sose bajnak számítanak. Nem kell őt „szegény”-nek tartani. Ezek a helyzetek elengedéssel járnak. Időben, méltósággal, megértéssel. Van, amikor úgy tudunk segíteni a másikon, amikor ilyen nehéz helyzetet él meg, hogy nem cselekszünk helyette, nem találjuk ki a saját tapasztalatainkat felhasználva őt és az ő helyzetét meg nem látva, hogy mi lenne neki a jó. És főleg azt nem, hogyan kell ezt csinálni, és úgy kell, mi tudjuk, hiszen eddig így csinálta mindenki.

Ilyenkor nem kell kétségbe esni. Csak szeretnünk kell őt. Arra van szüksége. Bízunk benne, együttérzünk vele, biztonságos, szeretetteljes hátteret tartunk neki. Ahova visszatérhet, ahol megpihenhet, ahol töltődhet. Nem kell belelépnünk a szituációjába, nem kell magunkra venni az energiáját. Azzal nem segítünk, azzal lehúzzuk őt, vagy legalább annyit odatolunk neki, hogy még velünk is neki kell foglalkoznia. Ez érvényes a legközelebbi családtagjainkra is, azokra is, akikkel együtt élünk és az életünk összefonódik. Akkor is van olyan történés, ami csak részben a miénk, vagy egyáltalán nem az, csak az övé, az ő folyamata, mi annyiban vagyunk érintettek, hogy a szerettünk éli át és ezáltal hat ránk. Ahogy rá is hat az is, amit mi ilyenkor cselekszünk, gondolunk, amilyen energiát mi ilyenkor beviszünk. Sokszor ott állunk előtte tanácstalanul, mert fogalmunk nincs, mit jó ilyen helyzetben tenni, mert senki nem mutatta ezt meg eddig nekünk. Mellettünk sem állt másként eddig senki. Még ő sem. Azt sem látjuk meg, hogy ő most uralja a saját helyzetét, és azt is meg tudja mutatni, hogy mire van szüksége tőlünk. Vegyük észre, hogy ő most azon az oldalon állva tudja a saját dolgát, tud vezetni is minket a sajátunkban, figyeljük őt és kövessük. Ez a nehéz szituáció sok más mellett erre is meg fog tanítani bennünket.

Mert ezekben még van tanulnivalónk. Nem megy még jól. Sem az elengedés. sem a segítés. Ragadjuk meg a lehetőségeket a tanulásra, nagyon úgy tűnik, hogy ennek van most ideje.

Szeretettel: Mercz Andi

Címkék:

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel a hírlevelemre, ha érdekel az önismeret és szeretnél értesülni az írásaimról és a programokról. 

 Ma Kincsei | Mercz Andrea © 2021 Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.