ÍRÁSAIM

 

 

Te tudsz pihenni?

 

Lassan vége a nyárnak. Önkéntelenül számot vetünk, milyen volt a nyarunk. Így terveztük? Kipihentük magunkat? Fel tudtunk töltődni? A nyár a legtöbb ember fejében egyenlő a nyaralással. A nyaralás pedig a kikapcsolódást, pihenést, feltöltődést jelenti. A többi évszakban nem is használunk olyan szót, ami az évszak nevéből képezhető és a pihenésre utal.

Mintha csak nyáron lehetne ezt a tevékenységet végezni. Biztosan összefügg ez az iskolai év felépítésével, hiszen már diák korunkban megszokjuk az életnek ezt a ritmusát. Sőt, már az óvodai évbe is be van építve a nyári szünet. Az egész nyarat nem töltik a diákok sem csak pihenéssel, sokan munkát (is) vállalnak. A dolgozó felnőtt emberek sincsenek egész nyáron szabadságon. Azért mindenki erre az időszakra időzíti a leghosszabb szabadságot, amennyiben teheti, és azt pihenéssel – aktívval és/vagy passzívval – tölti.

Mégis többen fogják azt mondani a számvetéskor, hogy nem töltődtek fel, nyúzottak, nem sikerült magukat kipihenni. Mert bármilyen furcsa, pihenni is meg kell tanulni.

Először is meg kell engedni magunknak. Az, hogy észrevesszük, hogy pihenésre van szükségünk, szabadságot veszünk ki, megszervezzük a nyaralást, egyáltalán nem vonja automatikusan magával, hogy pihenni is fogunk. Pedig nem megyünk be a munkahelyünkre, strandolunk, várost nézünk, a természetben kirándulunk, otthon a teraszon reggelizünk a családdal az órát nem nézve. És mégsem pihenünk. Mert az agyunk nem tud leállni. Nem vagyunk benne teljesen a tevékenységben, mert közben a munka, az elintéznivalók járnak a fejünkben, bekúsznak, csak egy pillanatra és frusztrálnak. Miért nem azokkal foglalkozunk és miért pihenünk, azok mikor készülnek el így – kattog a fejünkben. Vagy éppen az, hogy mekkora böjtje lesz majd ennek a mindent félretevő pihenésnek, mennyi teendő vár majd ránk visszatérve a hétköznapokba. A rendezett élet, rendszerezett életvitel sokat tud ezen segíteni. Akkor nem pánikszerűen menekülve szakadunk ki a munkából, otthoni teendőkből, hanem nyugodtan tudunk pár napot szakítani a teljes pihenésre, mert nem frusztrál bennünket és kelt bennünk bűntudatot a sok teendő. Ha pedig végképp nem megy a rendezettség, vagy hagytuk elszaladni velünk a lovakat, akkor érdemes drasztikus módszerhez folyamodni: húzzuk meg erősen és határozottan a gyeplőt, állítsuk meg a szekeret. Egy pillanat alatt csönd lesz körülöttünk, kiszakadunk a világ zajából. Ha csak egy pillanatra pihenünk meg, úgy igazán, már az új látásmódot fog hozni. És akkor indítsuk újra. Lesz, ami szétesett a fékezés következtében. Ha valóban megújulni szeretnénk, nem fogjuk bánni. Nem akarjuk összerakni, engedjük, hadd menjen. Ha nem is lesz elég mindenkinek egy ilyen drasztikus fékezés, amit néha nem is mi magunk, hanem az élet tesz meg helyettünk akár egy betegség beiktatásával, néhány ilyen majd megtanítja nekünk, hogy megéri pihenni, jó, ha rendszeressé tesszük, ha megtaláljuk a módját és beiktatjuk az életünkbe. Mert tiszteljük magunkat annyira, hogy nem facsarjuk ki magunkat a végtelenségig, gondját viseljük a testünknek, lelkünknek, szellemünknek, ügyelünk az egységre, az egész-ségünkre.

Van még vissza pár nap a nyárból. Te tudtál pihenni? Ha nem, odafigyeléssel még megteremtheted magadnak a béke szigetét, amit az írás illusztrálásához választott kép sugall. A te csendes, nyugodt tengerpartodat a gyönyörű kék bárányfelhős napsütéses éggel, az áttetsző hűs hullámzó vízzel, a pálmafa árnyékában, a napernyő alatt. Elfoglalhatod az egyik kényelmes széket, a másik széken az a személy ül, aki kedves neked és szívesen töltesz időt vele. A háttérben ugrándozhatnak gyerekek, kutya, macska, a csendet betöltheti egy kis zsivaly is. Teremtsd meg a béke szigetét magadban, és vonulj oda vissza, amikor szükséged van a pihenésre. És vidd magaddal a belső szigetedet a nyaralásra az emberek közé ki a világba, hogy ott is tudj pihenni. Jó pihenést az év bármely napján évszaktól függetlenül.

Szeretettel: Mercz Andi

Címkék:

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel a hírlevelemre, ha érdekel az önismeret és szeretnél értesülni az írásaimról és a programokról. 

 Ma Kincsei | Mercz Andrea © 2021 Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.