ÍRÁSAIM

 

 

A Szeretet Rendjei

 

A családállítás a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira. A „szeretet rendjeinek” nevezte el az odatartozás, az időbeli sorrend és az adás-kapás törvényét.

Hellinger szerint a legnagyobb boldogság az odatartozás érzése, a legnagyobb félelem pedig a kirekesztéstől való rettegés, az, hogy elhagynak minket. Gyermekkorunktól kezdve egész életünk során ezt az odatartozást keressük, és féltve őrizzük. A családfelállítás első törvénye szerint a rendszer minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek odatartozónak ismerjék el. Ez a jog sérül, ha valakit ténylegesen kitagadnak, amikor a család morális értékeivel ellenkező cselekedetet követett el (tolvaj, gyilkos, de elég annyi is pl., hogy más vallású társat választott). Előfordul, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fájdalmas az emléke (korán elhunyt gyerek). Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy családunk tagja balesetben vagy betegség következtében halt meg, pedig öngyilkos lett. Az ember sorsát tagadjuk meg, az ember és a sorsa viszont elválaszthatatlan egymástól. Nemcsak személyekre, eseményekre is vonatkozik az odatartozás joga. Ami egyszer megtörtént, annak helye van a rendszerben.

A rendszerben minden egyes tagnak megvan a maga helye. Csak akkor van rend, akkor megfelelő a kirakott kép, ha mindegyik darabkája a megfelelő helyen van, vagyis mindegyik tag a saját helyét foglalja el. Az ember a szüleitől kapja az életet, ezért számára a szülő mindig a Nagy, ő maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, akkor egy fokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Ilyenkor aktívan beleavatkozik a szülők párkapcsolatába, állást foglal és tanácsot ad, vagy azt mondja: megadom neked azt, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől. Ezért aztán nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné válik, hiányozni fog neki a gyereklét élménye, amit majd a párkapcsolataiban próbál meg pótolni. Ugyanazt várja a párjától, amit ő akart pótolni a szülőjénél. A minta folytatódik.

Mindig azt illeti meg az elsőbbség, aki előbb érkezett a rendszerbe. A testvérek esetében is igaz ez, és a munkahelyi hierarchiában is. Az előbb lévő pozíció (elsőszülött, főnök) látszólag előnyökkel jár, valójában sokkal nagyobb felelősséget jelent. Ha elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor azt a rendszer kompenzálja, vagyis valaki (valakik) kárára pótlólagos egyensúlyt teremt.

Az adás-kapás egyensúlya az emberi kapcsolatokban fontos szerepet játszik. Az egyik fél mindig ad, a másik elfogad. Aztán az egyensúly megtartása érdekében az elfogadó ad, a korábban adó pedig elfogad. Mindig egy kicsivel többet adunk azért, hogy fenntartsuk a mérleg mozgását, és így ezzel arra ösztönözzük a másikat, hogy ő is adjon. A rosszat is viszonozni kell a kiegyenlítődés érdekében, azt viszont mindig kisebb rosszal. Így válik érthetővé a Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel! - bibliai mondás.

Hellinger meglátása szerint a családban tudattalan csoport-lelkiismeret működik. Ha egy rendszer tagjai közül valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el korán a szüleit, a szerelmét, a gyerekét, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Ha ezeknek a törvényeknek az ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a három törvény valamelyike, és a rendszerben beindultak a kiegyenlítő, jóvá tevő mozgások, működésbe lépett a rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek elkezd minden érthető ok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan átvállalás, fogadalom a napvilágra nem kerül és fel nem oldódik.

Bűntudatunk van, ha jól érezzük magunkat, mikor egy családtag szenved. Jónak és ártatlannak érezzük magunkat, ha egy sértést, amelyet a csoportunk egyik tagja kapott, visszafizetünk, vagyis a tettest megbüntetjük. A lelkiismeret egyensúlyi szerv, megmondja, hogy mit tehetünk és mit nem ahhoz, hogy a családunkba vagy a klánunkba tartozzunk. Ide tartozni túlélést jelent.

Hellinger megfigyelése szerint mi magunk vállaljuk fel odatartozásunkból fakadó tudattalan szeretetünkkel másik személy sorsát, vagyis a kényszersorsot. Mintegy hűtlennek éreznénk magunkat, ha nem vállalnánk fel a nehéz sorsot. A népünkhöz, a klánunkhoz, a családunkhoz, a szüleinkhez való tartozás tudattalan szeretete kényszerít önsorsrontó cselekedetekre. Az a mágikus gyermeki képzet is segít ebben, hogy ezzel segítünk nekik. Ennek a bennünk lévő tudattalan szeretetnek a felismerése és tudatosítása transzformálja át a kényszert választási lehetőséggé. Megtehetem, hogy az utakat, amelyeken járok, magam választom, de hogy ezek az utak majd hova is vezetnek, az eleve meg van szabva, el van rendelve, tekintettel az Univerzumban lévő Rendre.

Hellinger álláspontja: Felismerni, ami van és a felismert valósághoz igazodni. Minden ember számára a szülei és a családja jelenti az élete szempontjából a legfontosabb köteléket. Mégis ez a szó sokak számára jelent fájdalmat, haragot, hiányérzetet. Van, hogy egy sorsátvállalás áll az útjában annak, hogy valaki a család részének érezhesse magát. Van, hogy a szülők sorsátvállalásai, az ő történetük nem engedi, hogy ideális környezetet biztosítsanak a gyereküknek, aki így csak sok hiány és fájdalom árán tud felnőni. Ha pedig az ember nem tudja érzelmeiben is átélni, hogy kapott egy életet, és úgy kapta, ahogy azt adni tudták, akkor gyökértelenné és boldogtalanná válik. Valami mindig hiányozni fog, mégpedig valami nagy és lényeges. Ám ha látja, hogyan alakítja minden ember életét a Mindenség, az övét ugyanúgy, mint a szüleiét, hogyan működnek az élet, a szeretet és a rend törvényei mindannyiunk életében, akkor talán megérti, hogy mindent megkapott tőlük, amit csak adni tudtak. Amit pedig nem tudtak megadni, ami fájt, hiányzott, az az élete ára. Talán sikerül a szívével is megértenie, hogy a gyökereiből kapja meg mindazt, ami az élethez kell, testének anyaga, lelkének energiái szülein, nagyszülein, dédszülein és azok szülein keresztül érkeztek el hozzá. És ha tudattalan gyereki szeretetből nem gondolja, hogy más sorsát és érzelmeit kell cipelnie, akkor leteheti az átvett sorsot, kezébe veheti a saját életét, és csinálhat belőle valami nagyon jót, hogy családtagjai lássák, érdemes volt azt továbbadni neki. A legnagyobb ajándékot, amit ember csak embernek adhat: az életet. Ehhez meg kell ismernie családja történetét, energiáit, az ott működő rejtett dinamikákat. Aki nem ismeri a falut, ahonnan származik, soha nem fogja megtalálni azt a falut, amelyet keres. – ahogy mondja a kínai mondás.

Szeretettel: Mercz Andi

Címkék:

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel a hírlevelemre, ha érdekel az önismeret és szeretnél értesülni az írásaimról és a programokról. 

 Ma Kincsei | Mercz Andrea © 2021 Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.