A női minőségbe állást hoztam témának. Ez a passzivitást, befogadást, elfogadást jelenti. Hogyan tud ez megjelenni az életünkben? Nőknek is, férfiaknak is.
Az állítási napok végén fáradtnak szokták érezni magukat a résztvevők. Ha valóban jelen voltak, részt vettek.
Ez nem mindenkinek tetszik, hiszen délután 4 óra körül járunk, amikor távoznak a programról. Annyi idő van még a napból. Ráadásul szombat vagy vasárnap van, egész héten dolgoztak a munkahelyen, annyi teendő van otthon is, a háztartásban, kertes háznál a ház körül, akinek idős már a szülője, ott is lehetne mit tenni-venni, gyerekek vannak, unokák is, hajaj, mennyi teendő. Szakított pár órát a hétvégéből arra, hogy az állításokon részt vegyen, de több értékes órát már nem akar elpazarolni, gyerünk-gyerünk, menjünk, ténykedjünk.
Amikor azt mondom neki, örülj annak, ha fáradtnak érzed magad, nagyon dühös lesz rám. Mert azt a család még úgy ahogy elfogadja, hogy eljött pár órára, na de ha most hazamegy, és továbbra is pihen, hát azon már ki fognak akadni, azt ő már nem teheti meg. Főleg hogy a család ez idő alatt is, míg ő az állításon volt, tevékenykedett valami hasznosat, ő meg pihent.
Miért jó ez a fáradtság, mi ez valójában.
Az állításokon olyan energiát oldunk ki, ami megviselheti a szervezetet. Ez így van rendjén, nem rosszul csináljuk, ha ez történik. Mondanám szívesen, hogy hawai, dizsi, napfény van egy állításon, de nem fogok hazudni. Szelid módszer, ezt szokták róla mondani, és ez igaz is. Szelid, mert biztonságos, bensőséges, szeretetteljes légkörben zajlik. Mert a Tér ilyen. Az állítás vezetőjének szakmai kötelessége ilyennek megtartani.
Hogy fájdalmas megélések történnek, az pedig vele jár. De az is ott a Térben történik, pár óráig, nem kell onnét kivinni. És az állítást vezető ezen is van, hogy a résztvevők ne vigyék ki onnét. Ezért tartunk ráhangoló és levezető részt is. Hogy érzékeljék a résztvevők, a kinti mindennapi életükből lépnek be a Térbe, és oda is fognak visszatérni. Ami a Térben történik, az a Térre tartozik, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy hagyjuk hatni.
Ez a női minőség. És éppen ezért áldásos a fáradtság. Mert megállít. Elnyugtat. Leállítja a pörgést. A férfi minőséget pihenőre teszi. A legjobb lenne az állítás után, igen délután 4 órakor csendben maradni, sétálni egyet a levegőn, pl. elvinni a kutyát sétálni az erdőbe. Nem muszáj egyedül, de beszélni se muszáj mindig a társaság tagjaival, akikkel vagyunk. Hallgatni is kell tudni együtt úgy, hogy az nem kínos csend. Aztán a séta után enni egy finom vacsorát, venni egy jó forró fürdőt, és elmenni aludni. És hagyni, hogy dolgozzanak még rajtunk ebben a relaxált állapotban a láthatatlan segítőink, hogy megtörténjen a valódi tisztulásunk. A rendszeré már megtörtént a Térben. De ha mi magunk nem töltjük azt le magunknak, akkor mások javáért dolgoztunk a Térben, ami nagyon dicséretes, de magunkért nem sokat tettünk.
Amúgy is a pihenésre, az alvásra a regenerálódás miatt van szükségünk. Van olyan hormon, ami sötétben termelődik. Megdöbbentő amúgy, milyen sokan küzdenek alvászavarral. Lehet szedni altatót, nyugtatót, lehet keresni relaxációs technikákat, mindegyik segít, ideig-óráig. Legjobban azonban a passzív-aktív tevékenységek egyensúlyban tartása oldja ezt meg. Ugye azt hisszük, valami varázseszköz vagy emberfeletti teljesítmény szükséges ennek a megoldásához? Miközben csak a legkézenfekvőbb: az aktívitás és passzivitás egyensúlyban tartása. Mint a kilégzés-belégzés. Apropó, lélegezni is rosszul lélegzünk. Mert ugyan nem fulladunk meg, de a méreganyagok nem távoznak rendesen, a friss levegő meg nem áramlik be rendesen azzal, ahogy lélegzünk. Ezt is tanulni kell? Most már igen.
Miért olyan nehéz a női minőséget megélni? Mert nem szeretünk passzívak lenni.
Kinek mit hoz be a passzivitás.
Lusta vagyok.
Értékes időt pazarolok el a semmittevéssel. Különösen igaz ez a nőkre, akik még azt is elhitetik magukkal, hogy ha a háztartás dolgait nem végzik el ők (bár nyűg, utálják, kizsigereli őket), akkor az nem lesz elvégezve, mert senki más nem fogja elvégezni. Ha egy anya elutazik pár napra, biztos, hogy telerakja a hűtőt kajával, mert különben a család éhen halna. Mert maximum csak szendvicset ennének a gyerekek apával. Vagy elmennének a mekibe. Lehet, hogy fájni fog, amit mondok most. Tudod miért nem gáz ez a gyerekeknek? Mert a szendvicset úgy eszik, hogy együtt készítik el, és apa is leül velük enni. Igen, a rumlis konyhába, mert nem sikálja le előtte fertőtlenítővel az asztalt. Vagy a mekiben ülnek a műkaják mellett az asztalnál vagy az autóban. Látod ebből, hogy mi az, ami sokkal fontosabb, mint a 4 fogásos ebéd meg a patikatisztaságú lakás, vagy urambocsá, a minőségi étel? Igen, az együtt. Nyugalomban.
Szembesíteni szeretném a nőtársaimat a régi mintával. Ilyen volt a női őseink élete. Güriztek a konyhában, a kertben, de az nem nagyon volt munkának nevezve. Még jó, ha emellett azt nem várták el tőlük a férfiak, hogy üdék, ropogósak, kivirultak is legyenek. Nem várták el, de valahogy mindig előkerül az állításokban a legtöbb családban egy ilyen ropogós menyecske, aki a rendszer része lesz a dolgos feleség-anya mellett.
Amit a feleség egyáltalán nem is bán. Csak akkor háborodik fel és áll bele az áldozat szerepbe, amikor kiderül a ropogós menyecske megléte. Akkor is csak azért veszi fel az áldozat szerepét, mert ez volt a szokás.
Mit hoz még fel ez a nőkben, ha nem tevékenykednek állandóan?
Nem hasznosak, nem értékesek akkor.
Jó alibi lehet ez arra, hogy nem csinosak, hiszen mikor lenne arra idő. És jól fel lehet ezt használni a panaszkodásra.
És ezzel együtt jó alibi az áldozatiságra, a mártírságra is, mert ha egy ilyen dolgos nőt csal meg a férje egy ropogóssal, akkor biztos azt a dolgos nőt fogják sajnálni. És máris figyelmet kapott. És abból energiát nyer.
Már megint ugyanazokban a körökben vagyunk: játszmák, nem szeretjük eléggé magunkat.
És itt van az anyós-meny viszony is. Hát mintha kötelező lenne ennek mérgesnek lenni. Mióta világ a világ, ez a dinamika.
Mi is van ennek a hátterében?
Egyrészt az anyák nem bírják feldolgozni az egy szem fiúk felnőtté válását. Tudjátok, ha a nőnek a férjével rendben van a viszonya, nem ragaszkodik ennyire a gyerekéhez. És nem használja fel a saját céljaira. Erről persze ritkán tud, hogy ő ezt műveli. De attól még ezt műveli.
Mi a másik ok az anyós -meny viszonyban? A tisztelet hiánya.
Az anyák a fiúknak mintafeleséget képzelnek el. Legyen dolgos, szolgálja ki a fiát, legyen tisztaság a lakásban, mindent a nő csináljon a háztartásban, persze legyen okos, tanult, diplomás, de nehogy már karriert is akarjon építeni magának, de azért keressen ő is pénzt, ne a férfinak kelljen már egyedül eltartani a családot. Attól tartok olyan nő nem létezik a földön, amilyet a fiús anyák elképzelnek a fiuknak.
Mit kifogásolnak igazából? Hogy ezek a mai lányok már akarnak magukra adni, nem csak a fakanál mellett akarnak állni, a fiúk meg szívesen főznek, nem érdekli őket a kupi, nem kell sterilnek lenni a lakásnak, és az se zavarja őket, ha a feleségük csinos, ők meg lehetnek mackóalsóban, mert a feleség nincs ezen kiakadva. Vagyis hogy ezek a fiúk úgy látszik, le tudnak engedni. De ezt az anyák teljesen máshogy értelmezik. Pont azt valósítják meg ezek a lányok a fiúk támogatásával, amiknek a hiányára az előző generáció a saját életében kifogást emelt. Ahelyett, hogy örülnének, hogy nekik ez már megy, nem fogadják el ilyennek a fiatalokat.
Persze a menyek is tudnak tiszteletlenül viselkedni, amikor kitiltják a párjuk szüleit az életükből, nem engedik az unokákat hozzájuk. De ennek a hátterében is a különbözőség áll. Az a szerintük régimódi viselkedés, ahogy az idősebb generáció él, nem oké, azt nem fogadjuk el, ezért kitiltjuk.
És hát ebben is ott a játszma: ha te nem fogadsz el, én se téged, ha te utálsz, én is utállak téged.
Tegyétek meg, hogy felismeritek ezt, értitek, hogy ez a régi minta. Tisztelitek a sorsukért, a döntéseikért, a választásaikért az őseiteket. Ne tagadjátok meg őket, tőlük vannak a gyökereink. És gyökerek nélkül nem lehet repülni - mondja Hellinger, a családállítás atyja. Ha megvan bennünk az elfogadás irántuk (női minőség!), az is meg tud születni, hogy megengedjük magunknak, hogy mi máshogy éljünk.
Hogyan máshogy?
Ne sterilizáljuk nőként, anyaként az otthont, ahol élünk a családunkkal. A nő tölti fel a teret szeretettel, melegséggel, és hát azt nem a tisztítószerekkel, hanem a saját szíve melegségével lehet.
Lehet, hogy a férfiak jobban el tudnak lazulni, csak azt mi nők nemtörődömségnek vesszük? És az a "szegény" férfi persze hogy gürizik akkor tovább, hiszen azt várjuk el tőle. Közben meg persze azt is szeretnénk, ha jelen is lenne, szórakoztató is lenne, odafigyelne ránk, lesné és kitalálná a kívánságainkat. De ha az a "szegény" steril lakásba jön haza, ahol a szeretetnek semmi nyoma, örüljünk, hogy egyáltalán hazajön.
Az én korosztályom emlékszik még a Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál, bontott csirkét hozzál reklámra. Vicces volt, ja, nem is annyira. Tudom, hogy most is mondják sokan, nem is ilyen durva a helyzet, mint ahogy én leírom. Olyan ez, mint a paródia, hogy eltúlzom a valóságot, mert különben nem vesszük észre. Hát sajnos nem, mostanra már a való élet a paródia, nem kell külön megalkotni belőle. És igazából ez nem is sajnos, hanem éppen áldásos. Mert megláttuk, és ösztönöz bennünket, hogy megváltoztassuk.
✅ ✅✅Te szeretnél változtatni? Kell hozzá segítség? Válaszd a családállítást. Szeretnél többet megtudni a családállítás módszerének hatékonyságáról? Akkor kérd emailben az ingyenes 12 gyakran ismételt kérdést tartalmazó kisokost itt: Minden, amit a családállításról megkérdeznél...✅✅✅
***És ha az érdekel, hogyan tudsz önMAGad legjobb verzójává válni, kérdd az ITT kezdd! oldalon az ingyenes tanulmányt és a blokkoldó videót ide kattintva: Így válj önMAGad legjobb verziójává!***
Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor
